Ágytakaró nagy méretben

Bár varrásban nem tartom magam szakértőnek, a pólós ágytakaró adott némi önbizalmat. A családban egy kedves fiatal pár beköltözött első saját lakásákba és a karácsony is közelgett. Olyan ajándékot szerettem volna adni nekik, ami segít otthonossá tenni az új helyet, így esett a választás egy foltvarrott ágytakaróra.

Először meglepetésként gondoltam adni, de mi van ha ennyi idő, energia és valljuk be anyagi ráfordítás után nem tetszik nekik, nem ilyet képzeltek? Úgyhogy felvetettem az ötletet, ami pozitív fogadtatásra talált. Főleg férfiak esetében nehéz kiszámítani, mennyire örülnek egy foltvarrott takarónak, ezért is igyekeztem semlegesebb színeket és mintát választani, hogy senki ne szaladjon ki a világból.

Varrási korlátaimat figyelembe véve továbbra is valamilyen négyzetes elrendezésben gondolkodtam. Ezúttal azonban kisebb négyzeteket és harmonizáló színeket választottam. A hálószoba falai zöld színűek, ezért a takarót is zöldesre vettem. 5 féle anyagot választottam, 4 mintásat és egy egyszínűt (utóbbiból kétszer annyit, mint egy-egy mintásból, részben anyagi, részben esztétikai megfontolásból).

20141223_200310

Nagy méretű franciaágyra készült a takaró, kb. 220*250 cm lett, amihez több, mint 6 m2 anyagra volt szükség. Hátlapot sem volt egyszerű választani – a méteráru boltban sem lehet ekkora egybefüggő anyagot kapni, általában össze kell varrni 2-3 darabból. Szerencsére anyukám, aki mindenféle reklámkatalógust végig szokott böngészni (és tervem nagy támogatója volt), látott a JYSK-ben ilyen nagy méretű  vékony zöld takarót, kicsit tartósabb anyagból. Ezt vettem meg hátlapnak. Hasonló méretben vatelint sem árulnak, ami a béléshez kellett, hogy tartása legyen a takarónak. Ezt viszont tényleg össze kellett varrni, a varrógép valahogy elvitte, cikkcakk öltésben próbáltam egymás mellé varrni a darabokat (nem mondom, lett egy kis átfedés is benne).

Papíron elkezdtem tervezgetni a takaró és a kockák pontos méretét, hogy a lehető legjobban legyenek kihasználva az anyagok. Végül 20*20 cm-es négyzeteket szabtam ki, melyek összevarrva kb. 19 cm-esek. 10 oszlop és 12 sor adja ki a takarót, ami 120 négyzetet jelent. Ezek összevarrása nem kis munka, a pontosságról nem is beszélve. Netes böngészéseim során viszont találtam egy módszert, ami nagyon leegyszerűsítette a munkámat. Az anyagokból 5 négyzet hosszúságú csíkokat vágtam, ezeket ötösével különböző sorrendben összevarrtam négyzetté. Utána keresztben 5 felé vágtam, így olyan csíkokat kaptam, melyek 5 különböző színű négyzetből állnak. Meglepően gyorsan megvolt ez a része a dolognak (néhány óra, ennyibe a méretek kitalálása és a csíkok szabása is beletelt előtte).

Ezután hely kellett, a szobában félretoltam a bútorokat és felcsavartam a szőnyeget. A különféle csíkokat a padlón kiterítettem és olyan sorrendben és úgy elforgatva helyeztem egymás mellé, hogy egyenletes, de véletlen módon váltakozzanak a különféle színű négyzetek. Ennél a lépésnél már jól látszott, hogy fog kinézni a takaró és volt motiváció a befejezéshez. A csíkokat úgy varrtam össze, hogy először közel négyzet alakú blokkok legyenek (5*4 kis négyzet), majd ezeket egybe. Nem mondom, hogy minden sarok pont egy pontba fut össze, de összességében jól néz ki és látszik, hogy kézzel készült.

20141228_113409

A fenti munkálatokat körülbelül egy hét alatt lezavartam, volt hogy fél napokat, volt hogy rövidebb időt foglalkoztam vele. Az ok, ami miatt 3 hónapos projekt lett és nem került a karácsonyfa alá, az az összevarrás-beszegés volt. Nem is volt könnyű megcsinálni, meg a motivációm is alább hagyott, ezért néha hetekig pihent.

Az összevarráshoz itt is a varrások mentén, egyenesen gondoltam összevarrni. Szépen összegombosítűztem az egészet, arra viszont nem számítottam, hogy ekkora méretű, tömegű, vastagságú anyagot nem tudok (egyenletesen) mozgatni  a varrógépen. Itt anyukám beszállt a buliba és szépen tartotta meg igazgatta az anyagot amíg én a géppel varrtam. Itt sem volt tökéletes az anyag továbbítás, ezért az eredeti tervvel ellentétben nem is lett minden varrás mentén átvarrva, 9+11 helyett 2+5 helyen, plusz a szélek a szegéllyel. Egyébként ez sem tartott olyan sokáig, egy este alatt megvolt, csak nehéz volt az elhatározásig eljutni.

Végül a szegély jött, a hátlap lett előre fordítva és visszavarrva. Szépen legomostűztük és végigférceltem, ehhez egyébként kellett kivinni bútort a szobából, hogy körbe lehessen térdelni-guggolni az egészet. Szintén tartani kellett hozzá az anyagot, de ekkor már látszott az alagút vége. Pár helyen kellett kézzel javítani még, ugyanis az előlapnak nem voltak tökéletesen egyenes szélei, helyenként kicsit rövidebb volt és a szegély nem mindenhol fogta le.

Végül elkészült a nagy mű, jól mutat a végleges helyén. Anyukám a maradék anyagból még két kis díszpárnát is varrt hozzá. Örültem, hogy megcsináltam, mert tényleg jó lett, örültek neki és tanultam is közben sokat a varrásról. Utána azonban körülbelül egy évig nem mentem közelébe a varrógépnek. Valamint megfogadtam, hogy legközelebb, ha takarót varrok, az bébi takaró lesz!

20150314_134134

Anyagok és eszközök:
  • nagyméretű takaró (220*260 cm)
  • patchwork anyag (7-8 m2)
  • vatelin (kb. 6 m2)
  • vonalzó, mérőszalag, tű, cérna, gombostű
  • varrógép

 

(English version: King size quilt)

Advertisements

3 thoughts on “Ágytakaró nagy méretben

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s